– Hol vagyok? –

Szétvert nyomokban
fölnyitott szavakkal kereslek
szüless meg újra
         vérem
hamuba írta arcod
korommal elegyült

egykor az Isten fény volt a jelenben
mára sárba hullott megfagyott kenyér
kopasztott vágyak visszabotorkáló roskatag úton
visszavont esély
vérszagú ködben lezuhantak a fények
alátűnt útunk-utatok
jégvilággá omló köveken (összefogózva)
váltak hamuvá bálványaink

elégett napok
műkrisztust   zokognak
e széttört falak közt
hangom földre hull
hirdetett magasság terül szét talpamon
nyáladzó szónokról hulló por-korom

hamut és kormot szórtak homlokomra
reszkető képek gyűlnek markomon
homok zöld fénye csillan vak poromban
kitágul egyszer gondolom

kitagadtam az összes vétket:
volt-hitem, testem és ezt a percet
delelnek lappangó virágok
         nyál
  hamu korom

            (1962-63)

Tartalom átvétel